Szász Ferenc: Gesta unitariorum
Szentegyházi Unitárius Egyházközség
1996
AMÍG a történelmi látomás létjogosultságát márcsak az örök többségiek utólagos igazsága vonja kétségbe, a látomás történetisége a mindenkori kisebbségiek elojoga lesz.
GESTA UNITARIORUM
IGEN. Szuk 1100, 430, 80, 40 és stb. esztendok múltán maga a Kérdés is vidám derülátást sejtet.
Próbáld hát átrágni önmagadon s ha megemésztetted a történelmet, gondolj arra, hogy csak (vigasztaló!) verset olvasol!
Történelmietlenkedj hát türelmesen!
Brassó, 1956. 10. 25. � 1996. 10. 25. Brassó.
a transzláció teológiáig a
grammatika teológián át vezetett utam
lehet ma már reláció teológiának
nevezném sajnos szemérmes egy isten
hívo vagyok aki leszek
próbáld te is lefordítani egy az
isten vagy egyetlenegy habár
három a te igazságod illetve a
harmadik az isten igaza
dualista is vagyok nem hiszek a
feltámadásban
sejtjeim és sejtelmeim szerint csak a
test és lélek egysége egyszeri ember
arccal a földnek mindenki
le
fordítható
és
tarkón
lövendo
vagy
tudaton
?! majd
tudatom
elöljáró beszély
szabad vagy vagy már annyira
és bírsz már annyi türelemmel
hogy miként isten egymaga
magadra maradj helyzeteddel
atyánk az örök kisebbségi
a teremtésben így szemléli
azt a bizonyos történelmet
amelyre még gondot viselhet
a hit nem közmegegyezés
csak töredékében egész
errol kellene vallani
ismerj és légy az aki vagy
alábbadnod még nem szabad
és ez talán már valami
agh istván
oh aggok ti hétrét hajló sereglet
hogy tudtatok kellett intánciázni
szavatokra az örökös is enged
s elkezd a hitrol delírázni
hogy jó volna ha mindenki úgy
jutna a mennybe ahogy neki tetszik
s valószínu hogy van is olyan út
melyen a többség nem nagyon tülekszik
nem is és nem kell mindenkinek tudni
hogy lehet oly kompromisszumra jutni
mely gyozelemnek is felfogható
korona helyett kalapot hord a császár
és nem jön rá csak a halálos ágyán
mily mulandó az örökkévaló
augustinovich pál
tettemre visszatérnék
mielott nekivágnék
ha síkosak a pályák
támaszom lészen szándék
tanító pap és ügyvéd
pénzügy és számvevoség
legényi helyet állás
más helyütt lészen szállás
a föld és könyv bevetve
a végso küzdelemre
hinni töredelem
magokban és bötükben
dobogj szív kínlevokben
aratni gyozelem
balázs ferenc
bejárni a kerek világot
mindenkinek csak egyszer szabad
a honvágy félig áldás félig átok
okítanak a vándormadarak
s csak isten tudja mely eresz alatt
várja gazdáját az az üres fészek
amelyben mint ki párjára akadt
reggeltol estig lázban éghet a lélek
véres a mellem sáros a palástkám
körberöpdösöm házam és hazám
lakjátok s szeressétek feleim
csehétfalvától székelykeresztútig
és mészkotol istenországán túlíg
orizzétek még emlékeim
barát kata
lám kis kató a névleg barátságos
a túlvilágon is csak markotányos
gyujtöget itt is engesztelhetetlen
szerelme nem lankadt a gyulöletben
megidéztetne fejedelmi perre
ahogy drága anyósom kitervelte
az ország színe elé teregetné
hitbeli szennyesünk ágynemünk mellé
ki csalatkozott vállalja emberül
nem férfi az ki szemérmet csepül
isten tudja hogy miért somolyogtok
bune koráé amely szülte ot
erénye csak egy kacér délelott
és egyszer ti is újraházasodtok
bartók béla
így is lehet csak véletlenszerint
teljes szabadság számuzöttje lenni
ha perceid teljesség ihleti
s a tét minden vagy semmi
nehezebb az elodnél az utódnak
kire sokáig hivatkozni fognak
mert jövot abban látott és teremtett
amit majdnem mindenki elfelejtett
a legnagyobb majdmindig kívülálló
választott arca fehér mint a hó
csak színeváltozása emberi
okos szemével hogyha rádtekint
átlényegíti benned is a kínt
s megszületik a majdnem isteni
beke dániel
az ítélet sose predesztinált
a választottak kasztja önjelölt
az szavaz aki privatizált
a zsuriben és a bódé elott
ráfázik a vidéki jóelore
ha bár álmában rábizonyul dore
bízik istenben néha önmagában
s az egyetemes szent eklézsiában
dénkó ne lépd át fele plusz küszöböd
nincs magyarázat matyi huszonötöt
idovel veret bugris ülepedre
sohanapján lesz beiktatásod
pletykák csak nyilvános látomások
szolgálnak rá a végso türelemre
bekes gáspár
lötyög rajtad fejedelmi bekecs
s holtig elkísér a titkolt viszály
gáspárkodol mint holmi kehes
megtérni kész egyharmad király
büntetlenül sose lehet lekésni
trónról árnyékszékely történelemrol
többé nem szabad elofordulni
lenézetünk a kegyes leshelyekrol
a szörnyu az hogy fogaras urának
gyóntatójául szegodik a bánat
kereloszentpálnál legyozte költo
lengyelhonban csak zsoldos kapitány
lett légyen volt csak számunkra hiány
hogy közben elmúlt néhány emberölto
berde mózsa
amíg kiönti hitvány áron
tunodöm sorsokon stratégiákon
tíz arany torkolattüze felidézi
gyermeki hitem higgadt ifjúságom
hogyan is tudnám kivonni magam
a közös harcból mindennek ára van
a kamatlábak súlyos köveit
egyszer rajtam is elhelyezik
és lánc keríti meg a holt teret
ne férjen hozzám az aki szeret
nehogy közössé minosüljön az álom
nem soká leszek góbé ugyanis
és megjárja áron barátom is
eresztevénynél én bécsben s kolozsváron
blandrata györgy
a doktor úrnak fájnak kövei
rómától lengyelhonig elsajognak
pápai talárból paraszti rongynak
szabdaltatnak kijátszott hívei
doktor testvér a mu hibánk elott
a páciens nem panaszol halott
véres öklébe suttogja mielobb
szabadság egység türelem bolond
s csak hálapénz túlélo mosolya
néha a sors nem is oly mostoha
az esztétikai spanyolfal mögött
a jövo mindig annak édesebb
ki kávét kortyol mint a vesztesek
isten a tét köztünk és ön között
borbáth károly
kéményembe fészket vert a gólya
sajnálom de nem tehetek róla
ha tehetnék romlás ellenére
kiülnék az ország ereszére
sok ki és lehallgatást megálltam
a történteket helyben konstatáltam
eldolve koldusként motyog a ko
kristályhangon hallgat a temeto
mit is mondhatnék felfele nem kúsztam
a játszótéren csak lefele csúsztam
és örültem a gyermeki mosolynak
magamat létre imígy fakasztottam
kevesen tudják foleg értik voltam
néma tanúja jövo századoknak
boros györgy
szolgatársak kisebzett tanítványok
nem való úrnak ki a munkát unja
kit megkísértnek égi gyarmatok
begyepesedik földi országútja
a kényelmesnek álmodott jövendo
kapcának használt veronika kendo
ha elfelejtjük annak a sebét
ki végig gyalogolt övéiért
talán felsüt majd rátok új szivárvány
s megadatik néktek a ritka látvány
munka és siker földi szövetsége
kilépve a krónikás szándékából
a becsület mundérnyi országából
én bevonulok uram örömébe
bözödi györgy .
jakabúr ravasz fülhallgatója
tanúja sokféle történetnek
o önmaga hiteles sztorija
mint sosemvoltja a történelemnek
a vásárhelyi szíves ávéhából
egy kicsi manó néha még kirándul
mint a szerelem vén európából
árvalányhaj no a golgotán túl
szombatos prücskök példás türelme
sok hangyát kerget kétségbeesésbe
a bun részünkrol egyszeruen vétek
a bözödi vén dudást a tilalom
csak tóba uzte erdélyi csitthallom
s mü odüsszeuszt bedobtuk szirénnek
brassai sámuel
polihisztornak legutolsó
lenni próbáltam enni más
klasszikus emlon hízott korsó
és anyanyelvu áldomás
nem félek hát hogy egyedi
kísérletem hiába lenne
az anyatej mindenkori
íze a forma nyakát szegte
üdvösség komor fiacskája
mellszoborlok az aulába
s berdemorzsa a kishamis
rámkacsint samu hogy lehet
hogy kolozsvári a kegyelet
ma is berdés és brassais
dávid ferenc
itt nyugodnék vagy talán csak amott
milyen minden egy mióta halott
volnék köteles mindenes
üdvösség ügyben ex ügyeletes
akár az eszme és az eszközök
a latolgatás így és úgy között
és ez a ritkán népes keskeny út
mely hult helyemre a tetore fut
elbaktatok már tordán túlfele
ez a stációk rendelt ideje
déván még vár és jeltelen a ko
az élet végletes változata
atyánk muérto olvasata
ma még írni kell kíváncsi jövo
enyedi györgy
mindenre van ó és új magyarázat
olvasd az írást kitartó türelemmel
krónikák örök bentlakója vagy
meghitten hutlen történelemben
s mint érintett a folytonosság ore
ki visszafele igyekszik elore
míg elgyepesül a régi csapás
reménye teljes maradás
az árulás mindenkor bonyolítja
a dolgok rendjét ebben áll a titka
egyetlen jó barátunk az alázat
mert jönni kell még meg nem alkuvónak
s ha mi végére járunk dolgainknak
nem kell érvelni elég ha lázad
erdo jános
semmit se szólni örök reménység
új perspektívák reggelén
rügyeket álcáz titkolt szerénység
késo avarkor nyílt egén
a csupán lélek imígy szavatolja
a látszatot mint kinott rabruhát
ékszereit bokán és csuklón hordja
hóhér a viseltes glóriát
világot foglal el aki leüli
az éveket percekben üdvözüli
az isten priccsén elmúlt életét
a metafizika elárultatása
hogy a távozó türelmesen kivárja
a tegnap érkezett üzenetét
farkas sándor
e bölöni cyrano bergerac
úgy buzöli ma is áméríkát
oltárán illatot gerjeszt a lelke
a népuralmat egymaga szerette
az ártatlanság tündérmeséjében
e fényuzés oszintén szólva szégyen
szegénylegény csak hazafelé dozsöl
megtérve újvilági temetobol
pofacsontján még halálos komoly
mint tananyag az a sziú mosoly
maga átfordul arcával nyugatnak
éjszakánként bár soha be nem vallja
elárulja magára hagyja hantja
az indiánok mindenkit megnyugtatnak
fazakas miklós
csak zsoltárt fordítottam köpenyem
még mindig régi színén viselem
szóra se méltó otthontalanságban
számuzetésre nyilván rászolgáltam
csak a huségben lehetek legelso
egyszer majd molnár bercike is felno
s mind letunnek kik kétségbe vonják
hitben és nyelvben istenük hatalmát
szentpál és pécs között halld búcsúszóm
lelépek örök mellékutakon
valamire még hiú a poéta
hamvukba haltak régi terveink
de visszatérünk majd egyszer megint
omega alfa mindig vesztes béta
fekete lajos
nomen est omen alapon
vasárnap lesz az én napom
s attól fogva hogy eltemettek
túl sokáig nem emlegetnek
három a kislány egy az isten
sokat szerettem még többet hittem
múltat jelent ez a jövom
a cenk alatt a cenk teton
üröm illatú fekete rózsa
háborús évek szószólója
szerkeszd egybe testem és lelkem
valaha valaki feltámad
fogjuk rá fekete vasárnap
és rátok ismer önfeledten
ferencz józsef
azt remélték már nem is leszek
mikorra lehullanak a levelek
silány rokonom a császár s király
én egyezkedtem istennel így dukál
most élvezem a szép békeidoket
századhatáron vallom az igazat
patikamérlegen az eljövendoket
sokmázsás súllyal a halottakat
hívek templomok egyházközségek
tények vagytok már nem dore remények
és a ráció jövobe emel
óhazánk ritkás szitáján kiestünk
már csak az egyház dohog miérettünk
kissé fonnyadt de élteto kebel
filstich
ebéd után szundikálás helyett
a pipafüst is meditáció
krónikássá kényszeríti az embert
az emésztetlen prédikáció
úgy érzem ma született valami
habár egyelore neve sincs
sok nem után valami igazi
lidérc valami földalatti kincs
párája a futetlen nagytemplomban
soká gomolygott cívis kobakomban
kissé furcsa volt ma a tisztelendo
egy volt csupán ezután az isten
ezen tunodni sok türelmem nincsen
törje csak fejét aki eljövendo
gellérd imre
a találkozás remélt üdvössége
látszat csupán mint a világ
beöltözve szemfedo jelmezekbe
érkeznek próféták diplomaták
a legtöbben immár csak sohamár
senkise csakis sehová érkezik
gyomrokban ur és szívekben halál
csikar metanyelven értekezik
a szertartás mint minden távozás
áttetszo ürügy lészen kézmosás
visszarendeltek vagy hazahívtak
kezdetben és a vég szava elott
félelmükben egy péntek délelott
jézus és pilátus szót váltottak
gergely mihály
egyszer már visszatértem
felkopott állam térdig
ajakam koppintották
gyere ki legény félik
ál ez a bál még kérdem
mihaszna teturázók
gyilkolni mindig érdem
bácsikák és bicsákok
elég már vadalmásból
a túlfult kultúrházból
unok már futni otthon
fohászkodik a csillag
kimeszelt égen ballag
lator vagy te is jobbom
geyza józsef
egyistenhívo csokonai mihály
hamvaink s hazánk szószólója
ógörög bölcs és deákkirály
halott beszédek osmanója
köztes lényként újkorok hajnalán
tán még neked is meg kell halni
bár hazatérnél temetés után
megpihenni és megnyugodni
tógások fikák kedvenc itala
csiklandja torkod szegény volt valaha
mily nemes szokás a halotti tor
pipára hát hosszú az sok beszéd
garasra vár az cantor és az nép
ex csak tornácról servus sis maior
heltai gáspár
talán az az igazi golgota
ha olyan keretben kell megfeszülni
melyben mint a fabula mondata
más betu típus és inri
az erdélyi szász hetente vált inget
takarékos mint messzi osei
s mert gótikusnak álmodja a hitet
az ólmot sebébol is kiszedi
az ember mégis megtér néhanap
nyelvén vallásán önkéntesen túl ad
valamit sejtet velünk e szorongás
tán jön egy ezredév hol a nappal
holddal csillaggal kolozsvári pappal
hult helyünk tárja napfényre az írás
horváth ferenc
íme a patrónus feleselni mer
nem kér nem fél egyedül sokakért
kiáll egymaga szót kér hogyha kell
kívül belül száz püspökkel felér
kisfiúk közt mindig kell nagyokos
feledni pár percig a bibliát
a diplomata nem mindig oshonos
templom kövébol épít iskolát
míg kényszeru és kenyér az ige
s a kepe epe ritkán jó pepe
gyakran keseru a vizes kalács
ez van mindenki úgy él ahogy tud
pragmatikusnak sohase hazudj
uraim kezdodik a fotanács
hunyadi demeter
kicsiny palánta ki elvetemedtél
sok század s hideg ágyaink során
mondjuk az ellenreformációba
szószéken várt reád a halál
s tán ma sem érted hogy a bizalom
többet ér mint az elhált alom
embernek ritkán tér vissza a lény
s ha annak is nem mindig tünemény
gesztusok látványos forrásvidéke
farkast és bárányt egyként inspirál
de ami eldolt többé fel nem áll
blandrata mérlegén ityeg a fityeg
a játszótér nem babra vérre megy
enyedi csendben már rekonstruál
jános zsigmond
szép erdély elso fejedelme
egyeseknek már második királ
miután székely fintort vágtát
törökülésben fogadott szolimán
mégiscsak sikerült jelölt dátum
addig fülelted a hitvitát
amíg az eszméletlen fátum
kicsikart egy respublikát
a hitben s néha legalább
feladunk többféle hibát
jöhet a feketeleves
harmincketto lettem maholnap
s bár koszorúba sose fonnak
országolok s ez hiteles
kovári jakab
vég elott írt be téged is
szilveszter esti anyakönyvbe
oszintén voltál kishamis
nem vágyakoztál keresztségre
csak elfogadtad öntudatlan
kollegiális hangulatban
hogy öntözött s varázsigét
mormolt pár kósza hópihét
sohase hitted sorsod szépnek
testamentumos jövoképet
csecsemoként se álmodál
éjfél van befordulsz a sarkon
csonkának maradt templomtornyon
rád vár a kor és a halál
kriza jános
senkinek sincs szótárakban hazája
e tájszólásos járási székhelyen
a nyelvnek se szobra se szüloháza
otthona sincs e földi tereken
atyja talán a magasságos isten
anyja a koránhalt történelem
rákényszerített népem hogy elhiggyem
árváinak bár ünnepre teljen
vadrózsa szaragugya seggvakaró
díszpalástom ez örök takaró
a túlvilági akadémiákon
hogy elkerüljön babér s félelem
s amit ma elvesztünk a székelyen
megtérüljön a holnapi csángón
orbán balázs
másodosztályon is elsorangú
méltóságteljesen ül a fapadon
kihajolni és köpködni tabu
vagyon írva a koszos ablakon
esze ágába se lakozik már
szemügyre venni a lázadó tájat
kelet és nyugat közt a lipinkán
istenével csendesen elkomázgat
s a foúrral a jövohöz iratja
a holtlapikat szárazon siratja
kicsi szívében nem lakozik kétely
mentéjén korom a hosszú út pora
csaba királyfi valóságos csoda
idotlenkedik a legnagyobb székely
paget jános
mire is lettünk volna képesek
ha minden angolt asszimilálunk
talán csak azért vagyunk vétkesek
hogy ezt az erényt ma is szimuláljuk
bennfentes s büszke osfajukban
míg életünket elviseljük
szegénylegényi mivoltunkban
hazánkat hátunkon cipeljük
s míg lassacskán magunkra maradunk
hívogatókat fojt el panaszunk
kiráz a fohász elemészt a láz
erdélyben ez a rengeteg mészko
hátunkra púpnak sírkonek jövendo
ég a szarvunk ropog a csigaház
paleologus jakab
a mártírium sikeres fopróbáit
általában csak reklámnak szánják
de kiszemeltet már semmi se ámít
jövend láthatja kálváriáját
ösztöne mint az üldözött vadak
hamar megérzi rossz csapásra tévedt
jobb lett volna ha lapul nem szalad
nyomára kényszerítni a pribéket
rémálom volt a század találmánya
az eszmélés se túlélés aránya
morfondírozzuk verejtékesen
mécsest gyújtunk asztalon kalamáris
hófehér toll röppen kezünkbe máris
s zokogni kezdünk tépetten véresen
pataki andrás
maradok próféta legalábbis hittem
mezoségi sárban örökös szórványban
ne felejtsd el arcom ne halálraváltan
tarkómon templomba lépeget az isten
a megmaradt huség több a teremtésnél
a mámor néhanap igazabb az észnél
fintorom a lárva melytol az enyészet
meghátrál s kifeslik belole az élet
szemeim a földben forrást fakasztanak
iszalag öleli megtört derekamat
elernyedt öklömben kemény kézfogásom
csak részeg lövészek igazától féltem
jó apám életét becsülettel védtem
imádkozva értem utól a halálom
szabédi lászló
isten a nyelv a vers szolgálatában
születtem elvegyültem és kiváltam
e háromságban csak egyet szerettem
közösséginek éreztem a lelkem
földjén ennek a balsorsú világnak
fejek és fák még egymásra találnak
együtt oriznek minden ideát
melyben házat lelhetünk s hazát
józan kritika lázas szóvivoje
jelképnek álltam jelszavak elébe
míg átdübörgött rajtam a valóság
tán ethosz volt és nem különcködés
az a partikuláris vérengzés
mely példázattá avatott méltóság
szabó dezso
árva gyermekem édes fiaim
dobjatok rám göröngyöt
hófehéret egyetlen gyöngyöt
ko vagy nem ko ez vágyaim
a félrefestett trikolórok
hazátlan és házaló lelke
már azt sem tudom hogy is hívják
sötétkamrámat kibérelte
szám szélén mosoly csöpp szivar
hervad megalvad már a vér
megvagytok még és én se él
sóvidék fia végre felnott
kijátsza alsóra a felsot
avar magyar már nem zavar
tóth györgy
a jog sose volt csacska tudomány
lassan gyul egybe annyi hagyomány
anyag és adat dicséret és átok
amennyitol majd tényezokké váltok
életre szól az értékítélet
az intézményes megmérettetésben
a törvényben otthonos szeretet
a megmaradás záloga így lészen
ráutaltattok még paragrafusokra
jó ügyvédekre és igaz tanúkra
bárcsak csalóka lenne e megérzés
és sose volna szükségetek arra
hogy a kétszínre ráfogjátok tarka
mától fogva rátok hárul a végzés
török tamás
tamáskodik a török
betörök vagy megnövök
ha nem lesz más bizonyítvány
csak a huség s az is hitvány
ne álmodj szebb tanulságot
mester gyér lámpavilágot
papírt téntát gyertyafényt
szegénylegényt és reményt
homlokon hazai gondot
komának kemény Zsigmondot
mü vagyunk rá a tanú
mefisztófeles lelkem
sorstetten sorsvermelten
egy az isten és semmi bú
varga béla
vidéken nagyos s derus a bölcselet
bocsök között már az is erény
ha valaki nem önmaga a végzet
s befejezi a világ kezdetén
végigsétálja ama keskeny utat
fogalmak után árnyak elott kutat
rendszerbe szedik nagy példázatok
ürügyek fogytán célra ad okot
a kommunikáció volt egyszeriség
meg ne zavarja egyszeru az ég
fölöttébb szükséges a filozófus
de este mikor papucsába bújik
köpenyén lukak egyszerre elkomorlik
csendes imát mormolgat teológus
